APANAGYFALU RÖVID TÖRTÉNETE

Apanagyfalu Bethlentől 10 km-re délre, a Melles patak mentén fekszik, a 172A számú megyei út szeli ketté. Nuseni vagy Grossendorf néven is ismeretes. A települést az Apafi család ősi fészkeként tartjuk számon, amint a falu neve is mutatja, névadója az erdélyi fejedelmi család.
A települést első ízben 1269-ben említi egy oklevél Nogfalw néven, mint amely egy bizonyos Apa comes birtokában van. 1305-ben az örökösök a birtokon osztoznak, 1413-tól a családot már Apafiként emlegetik a feljegyzések.  Nevének változatai: 1305-ben Nogfalw. 1334-ben Appanagfalwa. 1447-ben Nag- és Nagyfalu. 1476-ban Nagyfalu (Oppidum). 1534-ben Nagyfalva. 1586-ban Apanagyfalva. 1754-ben Aba-Nagyfalu. Régi román neve: Nușfalău.
1332-ben a pápai tizedjegyzékben Benedek nevű plébánosa említtetik, aki 2-2 garast fizet be tizedként 1332-1337 között. Az Apafi család után a Bethlen család birtokába kerül a falu a 18. század elején, a 19. század közepétől a Bánffy család tulajdonát képezi. 
1447-ben temploma Szent Gellért tiszteletére van szentelve, ugyanekkor plébánosa Péter, kinek nagyfalusi Apa fia Miklós végrendeletében ruhanemüket hagyományoz, hogy beszédeiben róla megemlékezzék. 1476-ban plébánosa Demeter presbiter.
A Szent Gellért templom a falu déli részén, a Bőd felé vezető út jobbján, a hegyoldalban volt, mely alá, a kor szokása szerint valószínűleg az Apaffyak temetkeztek. A templom elpusztult, alapjai máig is kivehetők. Azt állítják, hogy a tatárok bejövetelekor a templomot fölgyújtották s az ide menekült lakosok egy része a tűzben, másik része fegyvereik alatt lelte halálát. Ha a hagyománynak hitelt adhatunk, ez valószínűleg 1601–3 közt, a Básta-dúlások alatt történt.
 

A műemléktemplom

​

A mai református templom a falu központjában helyezkedik el. A kelet-nyugat tájolású, kontyolt nyeregtetővel fedett, támpillérekkel erősített, szabálytalan négyszög alapú templomhajóhoz keskenyebb, sokszögzáródású, tagolt gyámkövekre támaszkodó, bordás keresztboltozattal fedett szentély kapcsolódik. Jelenleg a hajó síkmennyezetű, viszont az egykori bordás íveket tartó gyámkövek még mindig jól láthatók. A templom bejárata a déli tájolású későbarokk stílusban kialakított ajtó. Nyugati irányból jól kivehető az egykoron főbejáratként használt későgótikus kapu. A templom nyugati falán két, faoszloppal alátámasztott orgonakarzat található, itt kap helyet az orgona, amely 1801-ben készült. Mechanikus csúszkaládás hangszer, pozitív, 6 regiszteres, a billentyűzet hangterjedelme CDE-c ’’’, mély oktávban rövid oktávval. Építője Thomas Boltres (Tamás Boldizsár) segesvári orgonaépítő mester.  A szószék mögötti boltszakasz északi falán kis méretű, egy nyolc ágú csillagból és egy azonosítatlan elemből álló kőfaragvány van beágyazva.
A templom déli részén található harangláb először 1754-ben említtetik, 1866-ban kerülhetett sor az újjáépítésére, majd később, 1875-ben a felújítására. Ebben az évben helyezték el az Andrásovszky János harangöntő által készített harangot Katona Elek egyházkerületi főgondnok és neje Kabos Kata megrendeléséből. A mellette levő harangot a hívek adományából öntötték 1923-ban Geréb András lelkészi szolgálata idején.  
Jelentős javításokra került sor a Magyar Millenium évében, amelyet a templomban márványtábla örökít meg, jelenleg teljes restaurálási tervezet készíttetett külső és belső helyreállítás céljából.
Fontos megemlíteni a lelkészi lakást, amelyet báró Bánffy Dezső építtetett 1885-ben, valamit a jelenleg az adományozóról elnevezett volt felekezeti iskolát, a losonczi báró Bánffy Dezső gyülekezeti otthont,  amely 1936-ban épült és a 2009-ben történt visszaszolgáltatás és a 2010-ben végbement felújítás után gyülekezeti célokat szolgál.
2012-ben a gyülekezet teljes lélekszáma 132 fő. 2008-tól kezdődően évente református találkozót tartunk.
Ismert lelkipásztorai: Körösfái András 1649-ben, Debreczeni György 1691-ben. Gyulai K. András 1715–16. Ajtai Boldizsár 1712. Tordai István 1725. Bodoki Mihály 1746. Vásárhelyi György, Szilágyi György 1753 körül. Técsi K. József 1756–1777. Papóczi K. Károly 1778–86. Lengyel István 1786–1801. Csokuly Mihály 1801–1809. Elekes László 1809–17. Hari Gábor 1817–22. Gáspár Sámuel 1823–27. Balogh Pál 1827–29. Soldos Mihály 1829–42. Budai Lajos 1843 – 66. Barátosi Péter Antal 1866–1910. Geréb András 1910-1960. Damó Hümér 1961-1992. Márton Árpád Zoltán 1995-1999.  Oroszhegyi Attila Zsolt 2001-2005. Tordai Árpád 2006-